Kérés régi lányokhoz

Kik úgy adtátok kézről-kézre életemet, mint a futók staféta-botjukat, ma is még itt álltok bennem, és ma ismét fáj, hogy csak egymás mellett s mégse egy akarattal álltok bennem. Testvérek vagytok: gyúlt-szerelmes szemem így látott titeket, s szám így mondott el. Fáradásom pótolta ízesebb tudásom: ki később jött, tarkább tüzekhez jött: kell, hogy egymást szeressétek. Szertelazul a bolyhos ködben a tárgyak éle: bent a mély multban zártságotok kitárul. – Ti nem tudtok e változásrul, de engem bánt, hogy annyit jöttem, s hiába, mert nem izmosodtam. Mindnyájatokban másként éltem, – egyetlen naggyá tegyetek, bensőmbe nézve bátorodjam, győztes hittel higgyek magamban, lubickoljak pezsgő reményben, mint katonák, úgy lépegessek. Segítsetek, tanítsatok ki: utódotokat, ezt a szent és drága lányt értő fogással vonjam körül kaputlan ráccsal, ne tudjon többé elszaladni, maradjon itt örökre nálam.