Friss emlék
| Karcsú és sárga csónakkal jött, |
| két hosszú, barna copfja volt, |
|
fürkész szeme arcomra tévedt. |
|
| Másfél órára rá el is ment, |
| még vissza-visszavillogott, |
|
s a nap szikrázott gyönge vállán. |
|
| Felhőt húzott az ég a vízből, |
| s nem is volt már. Most sincs, csupán |
|
éles-sárgás emléke harsan. |
|
| Majd eljön az éjjel és az álom |
| s kitörlődünk egymásból, mint |
|
|
|