Tanács

Vigyázz! már egyre többen látnak,   fosztják, rabolják lényedet, prédája lettél a világnak,   gyámoltalan beteg: magadat óvni nincs erőd,   megnyíltál, mint királyi ház a csőcselék előtt. Jöttél anyád rejtő öléből –   tündöklő, végtelen habok előringattak a sötétből,   – oltalma elhagyott. Hogy csábított a vaksi fény! –   Magad kárára, te bolond, mért voltál oly serény? Ha egyszer a piacra vágytál,   most undorodjál, bújj, remegj, ölts álruhát és álruhánál   tévesztőbb lepleket, határaid mint várfalak,   komor gőggel kerítsenek, s bőrödnél álljanak! Jusson eszedbe: meg kell halnod,   boldog sötétbe hullanod, egész-magaddal hullj és halj ott,   mint példás-szép halott, ne összevissza-feledés   kényére bízd a sorsodat, rejtőzz el, légy merész!