Isten pólyása
| A hit kevés hogy atya… hogy teremtő… |
| hogy gondviselő… hogy kik szeretik |
| azoknak minden a javukra… hogy |
| így aztán rendben a világ… |
| így aztán rendben a világ… |
Sivár |
| idény kezdődött számomra naponta |
| akadnak ferde dolgaim bogos |
| botrányaim (nincs ez másként azoknál |
| akik kifele mennek s mindenük |
| mozdulna még a régi rend szerint |
| de fuccs a régi rend) nekem tehát |
| afféle dajka kell vagy kellene |
| aki nem úgy őriz csak általában |
| s vár hogy hozzáfussak hogy kérni menjek |
| esetleg bármikor vagy épp szabályos |
| fogadóóráján |
nekem bizony |
| tolakvó gondossággal vesz körül |
| fölállnom is segít leülnöm is |
| tud írt gyomorégésre szívnyomásra |
| itt-ott zavargó agyérszűkületre |
| érzelgős rokkant lelkifurdalásra |
| s még rossz szagom is ellegyezgeti |
|
| Mert az atya gondviselő teremtő |
| csak akkor kell ha nem is kell nagyon |
| ha oltáron könyvben is elegendő |
| vagy szájon (a teljesség kedviért) |
|
| Sivár idénybe léptem én bele |
| szükségem többre van hiszen az Isten |
| pólyásaként mindenha rá vagyok már |
| utalva |
Hát jöjjön ha azt akarja |
| hogy föl ne mondjam a barátkozást |
| s vállalva a kitett gyerek bitang |
| sorsát pusztuljak el bitangul én is |
| a magam és az ő gyalázatára |
|
|
|