Kanyar

Akit egyszer készen kaptam kibe később kapaszkodtam aki volt számomra szentség s mindenen túl bástya mentség akit aztán félretettem – tettem? tétlen elvesztettem s már csupán kicsit hiányzott ha az élet elcsigázott: most a régi minta mentén újra kezdem szabni szintén szabni ismét létrehozni nagyhatalmúvá fokozni „Én Istenem jó Istenem” motyogom ha párnán fejem ha álomba (örökösbe?) hullok egy-egy rideg este ha a szokvány földi fegyver nem használ ártóim ellen – S majdnem azt a békét érzem ami hajdan volt a részem