Az utolsó ítéletkor

Az utolsó ítéletkor valahogyan megoldom hogy ne legyek más mint bárki más az utolsó ítéletkor valahogyan – ámbár ki tudja milyen testbe öltözünk – megoldom hogy többé ne legyek kevesebb szerzek egy jobb alsókart félkart valahol s ha felharsannak az angyali trombiták kipattanok síromból és fürgén megyek ahova kell és összekulcsolom kezem tüntetően a mellemen és hangosan imádkozom hogy nézzenek rám s lássanak s forduljanak is el mert semmi különös nincs rajtam (végre nem lesz semmi különös) forduljanak el sokat néztek azelőtt persze nem épp ők de hát az már egyremegy sokat néztek buta fölénnyel a maguk képére és hasonlatosságára lett világban félszegen-sután bukdácsolót