Legalább ott

Bőrön belülre nem kerülnek így hát az élők kint maradnak s a kint maradó ha ölel vagy ha épp az antipóduson jár magányt nem oldhat így sem úgy sem Nézem csalóim megcsalódva szemükben a leleplezésnek üressége és riadalma s hangtalanul mozog a szájuk „Tudtam”, „Tudtam” – mondják esetleg vagy „Jaj” , „Jaj” vagy „Veled vagyunk” Tört legyintés tekintetemben: hát most kezdjem a szemrehányást? A magán-sír megadatik legalább ott bizonyosul majd végleges dokumentumokban a bújócskát játszó igazság mert vízzel földdel kukacokkal társalkodik komáz a test a léleknek meg nyoma sincsen