Öregek

Hószakállúak, jóságos szeműek, kicsi koromtól nagyapák, kikben – úgy hittem – bölcsesség tanyázik és minden bűbájt értenek, hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk, őszfürtűek vagy kopaszok, már azt is látom, mikor elmerengnek a játszótéri padokon, azt is tudom már (őszfürtű ugyancsak), hogy nem a derű tündököl arcukról, nem a békesség szemükből, hogy a csonttalanná gyötört test szégyene ad hírt gyáván magáról, s azt is tudom: akad ma is oktondi kisfiú, ki rám tekint úgy, mint egykor rájuk én.