Visszajárók

Fölkapja elviszi a szél valamerre hegyek mezők erdők kicsi nagy városok tengerek borzolódó vagy sima terepe fölé aztán lehullanak ó szinte sose holtan s új szélre ellenszélre várnak esetleg évtizedekig fölkapja elhozza a szél visszahozza hegyek mezők erdők kicsi nagy városok tengerek borzolódó vagy sima terepéről elhozza őket leteszi székedre asztalodra ágyadra oly közel hozzád hogy beleérnek belelógnak melledbe is fölismerik régi helyük megélénkülnek elemükben s hasonlítani kezdenek idézni siratni kezdenek temetni szemrehányni kíméletlen látogatók mégis öröm minden szavuk és minden apró mozdulásuk otthon-szag dől belőlük és kerek lesz telisteli lesz tőlük újra a világ