A túli Nap felé

A csonkasághoz új s új csonkulás: így lesz egész az egész. Köszönni való a próbáltatás, a megveretés. A fészken ütött rések köszönni valók, a végig-seb test meg a végig-seb élet: a rossz s a jó váltakozó mártíriuma. Így nő hosszú, fehér szakáll (a bölcsesség lobogója) az állon, s lengése elér mindenüvé a világon. Még bőgök, lázadozom, morog bennem a bamba ösztön: szeretne nagyon heverni nyúlós nyugalomba. De az elme mosolyt nevel: szép sorsomat építi minden kéz, amely törvényszerűen fosztogat. S mire majd nem leszek fosztható tovább, s megállnak a kezek, s kerek lesz a világ: tán új dolgokat is tudok még, s pár hírt is hozhatok onnét, ahonnét már látni a túli Napot.