Végleges

Meglett immár az arc amely a napos tájakról kilépőt a végső éjek éjeig kíséri s míg az odaút kristályfényébe egyre több koromszemecske hulldogál vigasztalja hogy máshogy is volt dühíti hogy mért nem maradt úgy szomorítja hogy soha többé meglett immár végképp az arc a szép portyákban legutolsó meglett nem-változtatható már senkihez se tartozik próbálnák darabos kezek próbálnák kölnis piperézők próbálná volt gazdája bár csillaghullás vagy tűzeső se morcosabb se nyájasabb se zúzottabb se győztesebb se foltosabb se ragyogóbb se közelibb se távolibb meglett immár s nyilvánvaló hogy a virágzó szédülések tanúiból a számvető szem héja alá mi bújik el a legutolsó szemhunyáskor