Fekete füzet
| gyümölcsei lebbenve hulló |
| villogó gyolcsok tág mezői |
| a szavak is fekete varjak |
| még ha nem hangzanak is el |
| és belepik be véges-végig |
| be lassan a fehér mezőket |
| szélverésre se szállanak föl |
|
| Ó hogy minden fekete fekete |
|
| hát igen a királylány sutba kényszerült |
| trónszékről sutba kényszerült |
|
| Sutba került a királylány |
|
| Kinek játszik a lecsúszott |
| Kevés fillérjét dühvel csörgeti |
| így sokszorozza |
De ha hiszik is: |
| galamb vállára nem repül már |
| kezére pille nem repül már |
| legföljebb irgalmas kutya nyalintja |
|
| Csak hártya-jég volt s beszakadt |
| és ez már végképp így marad |
|
| Ölthetnek díszruhát a fák |
| kémény lengethet pántlikát |
|
| Fázósan megy s üres tenyérrel |
| Napra bőségre mikor ér el |
| mikor várja szegett kenyérrel? |
|
| Szünt csillag fénye forrásától |
| önállósult fény ezredévekig |
| fölfogható |
A szem harmóniát |
| gondol pedig gyökértelenség: |
| szirmot sodor a szél s egyszer leejti |
|
| nemcsak a hangsúly esik le a hang is |
| hulló kézlegyintés hallatszik át |
|
| Napnyugtának tavasznak levegőnek |
| természeti s gépi zajoknak |
|
| Tartásáról szeméről látható |
| hogy ünnepi dolgokból érkezett |
|
| Megjelölve: örökre tudni fogják |
| hogy iszonyút cselekedett |
|
| Föloldozni csak áldozata bírná |
|
| Mert emeltetése szükségszerű volt |
| aláhullása is szükségszerű |
|
|
|