Egry műtermében

„Bizony nagyon sokat nagyon sokat kell elvenni egy képből hogy ne legyen üres” – mondta a festő rekedten kicsi köhögések köhécselések s apró hamiskodó hunyorgatások kíséretében s közben százezer ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes arcán mely ott ingott két csontkemény válla fölött valamikor ezerkilencszáznegyvenhét kora- nyarán vagy májusban badacsonyi műtermében ahogy könnyű papírlapok sorát átvándoroltatván kezén rakta ki ámuló szemünk elé egyre-másra kápráztató csodáit S a rendíthetetlen néhány vonalból ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt a fény lent fent oldalvást mindenütt ránk dőlt a gazdag víz körülfogott a könnyű táj s elvévén testi súlyunk vitt ismeretlen boldogság felé