Két Ady-érem

I. Jön a másnapi alkonyatban szokatlan dolgokat beszél az égre néz s az ég nem ég virágra szemre s nem virág szem Soha ilyen burokszakító! – Föltépett leplekkel a tárgyak s az élők a múlt s a jövő a népek és egy drága kis nép Nem nézne: pupillái űznék nem látna: pillái gyötörnék be is tömködné két fülét: nyilallna sajdulón a két fül Roncsokból új világ fakad néz lát hall és beszél azért is véres fogú vadak között sétáltatja szeretteit Nem rangkórság hajszolja élre a szíve mozgó bástyafal belepusztulna ha helyette övéit érné harapás Fárad vágyik s nem mer pihenni vörös vörös vörös az égalj holnapra készülnie kell folytatódik a förgeteg   II. Jaj Ady Endre milyen iszonyú kikötők az ifjú karok! Téged is örvényekbe löktek szétzúzattál te is bordás hajó Jaj Ady Endre bölcs mindentudó mennyire nem tudtad te sem nem tudtad hogy zsoltáraid erőtlenül verődnek zárt fülekbe Mégis neked volt igazad: esztelen aki károdon óvatosságot vél tanulni vél és próbál és más utakra fordul S legfőbb okos ki nyomdokodba lép s villámok forgók szédülések között zsoltározó zenebonával pokolra süllyed briganti hajója