Győztes marad
|
Az élő Adynak
| vagy már a jajig sem jutó |
| mikor nincs nem fontos a szem |
| mikor nincs nem fontos a fül |
| mikor nincs nem fontos a bőr |
| mikor nincs nem fontos az íny |
| horzsol az eszme és anyag |
| és szívvé aggyá lesz legott |
| és gyászol ordít fedd becéz |
| máig tűzoszlop-szív meg agy |
|
| s kölykök aggok szíveiben |
|
|
Két Ady-érem
| Jön a másnapi alkonyatban |
| szokatlan dolgokat beszél |
| az égre néz s az ég nem ég |
| virágra szemre s nem virág szem |
|
| Soha ilyen burokszakító! – |
| Föltépett leplekkel a tárgyak |
| s az élők a múlt s a jövő |
| a népek és egy drága kis nép |
|
| Nem nézne: pupillái űznék |
| nem látna: pillái gyötörnék |
| be is tömködné két fülét: |
| nyilallna sajdulón a két fül |
|
| Roncsokból új világ fakad |
| néz lát hall és beszél azért is |
|
| Nem rangkórság hajszolja élre |
| belepusztulna ha helyette |
|
| Fárad vágyik s nem mer pihenni |
| vörös vörös vörös az égalj |
|
|
| Jaj Ady Endre milyen iszonyú |
| Téged is örvényekbe löktek |
| szétzúzattál te is bordás hajó |
|
| Jaj Ady Endre bölcs mindentudó |
| mennyire nem tudtad te sem |
| nem tudtad hogy zsoltáraid |
| erőtlenül verődnek zárt fülekbe |
|
| vél és próbál és más utakra fordul |
|
| S legfőbb okos ki nyomdokodba lép |
| s villámok forgók szédülések |
| között zsoltározó zenebonával |
| pokolra süllyed briganti hajója |
|
|
|
N. N. utolsó bolyongása
| mért nem jobban figyelted? |
|
| vissza már nem vehetnénk. |
|
| Lehet, szegény Yorick, te, |
| fordítjuk földre fáklyánk, |
| s búgjuk versed fonákját: |
|
|
V. N.
| Szivárgó esővíz, aprócska élők moccanásai, |
| kémiai, fizikai folyamatok kísérő zajai, |
| már nem a fülén, sok más résen át |
|
| Kárpótlásul a kongó földi csendért. |
|
|
Két epitáfium
| Halkszavú, jaj, hát hogy is eshetett ez, |
| hogy tudott ily vak, darabos beszédű, |
| bugris ordító (a halál) kezébe |
|
| Persze, hogy nincs ellene fegyvered, nincs |
| semmi mentséged, bizonyára föl se |
| mérted őt és képtelen árulását |
|
| Itt ha bántottak, sorakozhatott az |
| asszony, a gyermek s a baráti népség: |
| ott magadra vagy, a saját erődre |
|
| Tán a vers, az még, ha akármi csöndes, |
| tán a vers, oltalmad e földön is már, |
| tán a vers, melynek szövetét a sír se |
|
| Tán a vers… Vagy hát ez is öncsalás csak? |
| Semmi nem véd. Ó, de hogy is lehetne? |
| Kása-hús: megdúlva a rend tebenned, |
|
|
| Angyal Bandi, vagyishát Endre ez urna lakója. |
|
Porrá vált (porból lett), befejezve tehát. |
| Senkije sincs, – már régen nincs –, nem lenne-e jobb, ha |
|
elszórnák hamvát és a szelekbe pedig. |
| Volna családja utólag: fű, sár, lomb, kutya lába, |
|
nap, lánykéz, melyben réti virág mosolyog, |
| s réti virágban meg valahogy benn rejlene ő is, |
|
érezné egyszer női kezek melegét. – |
| Börtön, jégkuckó ez az urna, aligha nyugodhat: |
|
Angyal Bandi, szegény, árva maradt s didereg. |
|
|
A város oldalában
| (csipős-nyers nyári csöndes) |
| mikor nincs már mi tárgyba |
| ül mert hát akkor is lesz |
|
Egry műtermében
| nagyon sokat kell elvenni egy képből |
|
| – mondta a festő rekedten kicsi |
| s apró hamiskodó hunyorgatások |
| kíséretében s közben százezer |
| ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes |
| arcán mely ott ingott két csontkemény |
| ezerkilencszáznegyvenhét kora- |
| nyarán vagy májusban badacsonyi |
| sorát átvándoroltatván kezén |
| rakta ki ámuló szemünk elé |
| egyre-másra kápráztató csodáit |
|
| S a rendíthetetlen néhány vonalból |
| ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt |
| a fény lent fent oldalvást mindenütt |
| ránk dőlt a gazdag víz körülfogott |
| a könnyű táj s elvévén testi súlyunk |
| vitt ismeretlen boldogság felé |
|
|
Ferenczy Béni: Tékozló fiú
| A bibliai? Hát az is lehet. |
| A lehajtott fő, hunyt szem, a csukott |
| száj, az ágyékon két keresztbe tett |
| tenyér, takarván a gyalázatot, |
|
| mely miatt s -ért egyszer föllázadott… |
| Az apa hasztalan igyekezett; |
| s most a fiú csíráztatott magot, |
| amely belőle és belé esett. |
|
| Indul a két láb, s ékbe fut, s az ék |
| a két karban kettényílik megint, |
| és fut tovább a váll-vízszintesig. |
|
| S fent a tudós, nagy fej nehézkedik, |
| már az egész testnél is súlyosabb: |
| egy-törtség, egy-csőd, egy-tapasztalat. |
|
|
|