Lecke

Leveri a szél a virágot, s nem termékenyül mindenik. A szépség helye dúlva tátog jövő ilyenkorig. Sors-szél is fúj, s csak emberekre, s itt is akad hulló virág. De nem jövőig, már örökre kopasz marad néhány gally, ág. Kert, minek kezded újra a szokásos évi leckét? Tudom, hogy az ember fia számára semmi mentség. Megtanultam, s fújnám ha kéne, álmomból is riasztva – rászorulnék, Isten szegénye, inkább vigaszra.