Újra a tücskök!

Újra a tücskök! A nyár ösvénye határtalan öblű,   roppant térbe szaladt. (Botladozó vonalak.) Újra a tücskök! A roppant térben a test meg a lélek   elgyávul s borzong. (Tétova mozdulatok.) Hogy kerülök ki az őszbe? A tiszta, zavartalan útra,   mely majd megnyugtat, s ismeri céljaimat? Mit kell elhagynom? Hol nem fog látni az ősz már?   Mily hűs-bolyhatlan hajnalokig jutok el? Hogy kerülök ki az őszbe, miféle kevéske erővel   s mégis eléggel, túl már a fölöslegeken? Mit kell elhagynom, mi akad fenn végül a tücskök   hang-hálóján? Csak bokrosodik a talány. Vesztő nappalok, éjek környékeznek; a tücskök   jelzik: csöndjükkel száll le a mélybe az út. Reszket a meggyfa, a szőlő-tag, reszket, ni! a hold is,   tücskök hang-fodrán reszket a föld meg az ég.