1978. július

A frissen ültetett szamóca földre lankad, barackágak hegyén rügyfúró-száj harap, a kis körték idén mind egy szálig lefagytak, a futórózsa csöpp ökle arcomba csap. No, kert, hát itt vagyok, megint tanulni jöttem, és hírekért, tudom, ma sem leszel fukar, a régi vagy, holott sok új is van köröttem, s hol a nagy kajszifa? a vén egres-bokor? A halálról ne szólj: bent a lakásban és kint a városban is hallok róla elégszer, (torkig vagyok vele, nem érdekel azért sem!) Pár nem-ismert bogár, gyom, ág –, s én megelégszem, mert élők, életek: ezrek közt is csodák, millió éveket gördítenek tovább.