Ünnep előtt
| Csak lassan múljék sok időm legyen |
| fölkészülni: maga a készülődés |
| az is jó s készen lenni jó ugyancsak |
| Évente több a vendég messziről |
| s közelről egyaránt illik tanulnom |
| hogy valóban tisztességgel fogadjam |
| hogy gyerekcsapatoktól vénekig |
| annyian érkeznek nem is tudom |
| élők-e még mind mert mind élni látszik |
| s mind jókedvű és jóakaratú |
| az ünnep örömétől csillogó |
| Csak lassan múljék hisz jobb is talán |
| a várás mint a beteljesülés |
| Advent… Ó mennyi holmimat kinőttem |
| s ledobtam – ezt még nem sőt még nem is |
| kényelmetlen… Érzelgősség? öregkor? |
| Fehér a kert áldom fehér a város |
| áldom s elindulok titokzatos |
| ösvényeken (kint? bent? milyen irányban?) |
| jutok melegbe fenyőszagba gyertya- |
| fénybe s remélt ajándékokhoz is |
| Fehér a kert a város is fehér |
| s elindulnak szintén felém seregben |
| lábak és tárgyak advent nem tudok |
| semmit de mindent könnyen elhiszek: |
| kell a meglepetés kell kell az ünnep |
|
|