Végül

Ej! Ne az én dolgaimat ne ami belőlem szakad tarka a világ rengeteg ebből többet remélhetek Belsőm mint ásott-kút-fenék iszappal bélelődve rég s ha a vödör mélyebbre ül vastagabb puhába merül Kint egyetlen tenyérnyi hely (ki nem hörpinthető kehely más kép: agyonzsúfolt bazár hol minden szem kellőt talál) Mint kinek van hozzá szeme hogy mit kell észrevennie hogy mint kell megmutatnia hogy mennyi ott a nagy csoda Jobb lesz – görbén mint a hurok görcsben magamba fordulok Fáj fáj eljött az ideje valamit próbálni vele Másként mind nyersebben remeg s a szó lassacskán megreked végül végképp elnémulok mint kit gyilkos torkon fogott