| Volt sógorom („volt”, mert meghalt szegény) |
| jó papként élt korai s végzetes |
| betegség-okozta haláláig, |
| méghozzá jó katolikus papul. |
| Viszont alig merném állítani, hogy egyben |
| jámborként is a szó szokott |
| értelmében (lásd: öregasszonyok). |
| A katolikus jelzőt sem sokan |
| tennék nyugodtan a „pap” név elé. |
| De én megesküszöm, ha kell, |
| a keresztények (keresztyének) Úr- |
| istene papjait képzelheti. |
| Ennyit jogom van kijelenteni, |
| mert a nagy Nyájba (bár más pásztorok |
| alá), én is csak beletartozom |
| Kálvin-hitemmel s nagyjából tudom, |
| a fő-fő Pásztor mit s hogyan szeret – |
|
| Történt egyszer – de hogy pontos legyek, |
| előre kell bocsátanom: szegény |
| sógor valamiféle rendhagyó |
| új-ősi szerzetesrend tagjaként |
| indult a pályán: napi kétszeres |
| étkezés, deszkán-alvás, szigorú |
| hallgatási fogadalom, alig |
| alvás, kemény munka, imádkozás |
| és más nyalánkságok, (mint mondaná a szleng). |
| E szerzetet feloszlatták, akár |
| a többit, internálótáborok |
| fogadták őket, bár… nem folytatom |
| egy szó mint száz: a sógor megszökött, |
| hozzánk szökött, és ott elrejtezett. |
| „De a Nagy Gazság Kicsiket Fial” |
| „a Szeretett Vezért” „a Bölcs Atyát” |
| féltő szomszéd a rendőrségre ment |
| e szörnyű bűntettet jelenteni. |
| Hát egyik éjfél-tájt nyolc-tíz dali |
| legény a házat körbevette, néhány |
| az ajtónknak rohant, és verni kezdte, |
| míg én mezítláb, és hosszú, fehér |
| hálóingben ki nem mentem s kinyitottam. |
| Igazolványt (?) és valami papírt |
| lobogtatva vagy három-négy vitéz |
| betódult. |
A szegény sógort hamar |
| elkapták aztán adj neki! vadul |
| fölforgattak mindent, miközben én |
| mezítláb, hálóingben ott valék |
| mellettük (mert úgy rendelték), hogy a |
| törvényesség betartassék, mivel, |
| ha tán egy fürdőköpenyt, lábbelit |
| fölvenni mennék, könnyen meglehet, |
| hogy közben a rendszert megingatom. |
| Az egyik éber közben boldogan |
| föllelte a levélcsomót, amit |
| Itáliából majd félév alatt |
| ifjú nejemnek írtam: túl-tele |
| szerelemmel s lelkesedéssel a |
| csodákon – pátoszos, de részletes |
| beszámolókat. |
Egy perc és a dús |
| fejekben készen volt az épület: |
| „Pap… szökevény… Róma… római |
| pápa… köteg levél… szervezkedés |
| a hatalom megdöntésére… tiszta ügy, |
| hogy őfőszentsége, a Pápa Úr |
| mint reformátust engemet szemelt ki |
| gaz terve cinkosául” |
Úgy körül- |
| belül reggel négyig tartott a szép |
| vizit, aztán egy forma-űrlapot |
| löktek elém aláírásra, és |
| a sógort a levelekkel s mi más |
| egyébbel, azt már nem nagyon tudom, |
| elhurcolták. |
A sógor hónapok |
| múltán szabad lett, ám leveleim |
| végképp elvesztek, s velük bennem is |
| sok minden s nem lett meg többé soha. |
|
|