Tömörülnek

Ahogy tölcsérbe ömlik a homok: sűrűlve tömörülnek egyre másra gondolataim egy tölcsér-cső felé Előbb gyerekkorom virágpettyes meséi mezítláb talpaim alatt engedelmes növények messzebb egy nagyszerű folyam és csak a fürdés csak a nap és csak a fény-híd a vízen: ahogy tölcsérbe a homok… Majd a borzas kamaszkor mindig-szerelem egy-kívánság növekvő félelem hogy meghalok vad képzelődés valaki leszek hogy leszek valaki: ahogy tölcsérbe… Aztán a szép és szörnyű férfikor három apróság karjai nyakam körül csodálatos asszony-társ rosszba-jóba és munka munka munka kevés napfény és ormótlan sötétség véglegessé kifaragott arc könnyű nehéz futó szerelmek: ahogy tölcsérbe… És most a vénség újabb gyerekkarok nyakam körül leépülő test áruló szervek botló működései baljós de már nem félremagyarázható jelek kezdődő visszaszámlálás ugráló fantázia hogy mi is lesz és mikor: ahogy tölcsérbe…