Lányaim távollétében

Most kellene hogy nincs egyik sem itt bevégeznem az élők dolgait A legfőbbeket mik után meg tudhatnék pihenni tán Hogy visszatérve többé nem velem találnának már mindent nélkülem s a tárgyak s az emlékezet rakná ki bennük képemet S ez hű állócsillagként szüntelen egük boltján ragyogna messze fenn és juthatnának bárhova fakulni nem látnák soha