Mértékkel ismeri magát

Voltam falánk lettem undorodó immáron mindkettőt utálom csak ami bennem van még rejtező azt fürkészem amíg meg nem találom Szegényen magunk ismeretlenül lépünk a velejéig idegenbe pedig így a határsávban bizony kíváncsiságunk nagyobb is lehetne Ha egy-egy másutt termett gondolat környékez meg fölrántom körbe gátam és intek vissza a magam birodalmába fél-hazátlan Mit szól – ha van – ki túl vár s üdvözöl? Azt hogy olyan jött legalább aki mértékkel ugyan de ismeri magát