Steve

Csak mástól, csak hírből tudom hogy az utolsó éveket lakókocsiban élte. Nem szegény-fokon, sőt épp, mert bátran élhetett fő-hobbijának: szinte folyvást úton volt, s így otthont talán nem is kívánt úgy igazán, s félt is hogy tárgyai lefogják. Vagy mert sosem volt otthona (rokon család nevelte fel), vagy mert alig tartotta a haza és szó nélkül engedte el. S ha mégis lett lakása végül csak épphogy, és csak mert szokás meg hogy a postát a lakás – Cím is lehet címzettje nélkül. Haza jött olykor s hidegen ítélt holtak s elevenek fölött, hasonlítgatta ridegen, hogy másutt… s hogy mik milyenek s hogy itt gyalázat és hogy eztán lábát többé be nem teszi, s ha elmegy, csak azt élvezi, hogy képes volt átélni tisztán. De újra jött és újra jött, és váltig méltatlankodott, holott a konkolyok között talált egy-egy termő magot. Jött minthogy csak dühét kiadja. Ám furcsán csillogott szeme: fordult szavának ellene és szelídült mindegyre útja. Holtan lelték nemrégiben készült pedig megint haza. Porait szétszórták mivel így kérte végakarata… Steve Pista onnét a halálon akárhol vagy: egy porszemed ó bár elhoznák a szelek ó bárcsak, én szegény barátom!