Hol van Ady Endre?

Szájon, könyvben, polcra rakva, verseit, sorsát erre-arra –: ne ott keressük Ady Endrét, ahol csak volt, csak múlt, csak emlék. Ott élő, mert él, most is, él benn a lények, a tények szövetében, szem-villanásokban a gonoszra, indulatokban a porosra, vivátokban a jobbra újra, hevekben, marsot harcra fújva, társpillantásokban a nőkre, örök adókra, elvevőkre, fészek-vágyásban, nem hunyóban, folyton bujdokló bújdosókban, rettenetes, zúzó ökölben, békesség-termő, csendes ölben, szótlan kérdés-feleletekben, mélységekben, felületekben, vállhoz feszült baráti vállban, tömegbe vegyültben s kiváltban, gyöngében, kinél nincs erősebb, félősben, kinél senki hősebb, ahol – sárban vagy fellegekben – ott mozdul még (vagy már?) az ember.