Van nála

Így jó – Ez csöndben elmarad mintegy lábujjhegyen hogy ne zavarja lassan bezáródó fülem az ámítgat még keveset de érzem rajta hogy egyre nehezebb lesz számára a dolog amaz talán maradna hanem szégyellni látszik hogy rendes emberek közt botránkoztatva játszik Nem kell már sok idő s ha számbavétel végett körülfürkészem a régen népes vidéket hát senki vagy csak egy-egy ki hajdan ünnepelt lézeng s figyel mikor szökhetne ő is el Így jó! – Mert kit nem űzött el tőlem a förtelem s átmentett tisztán minden szennyeken ő egy cseppet se változott és nem is fog soha van nála immár támaszom van elbújnom hova s kik meg belékószáltak híva-hivatlan napjaimba ne legyenek s ha voltak mégis csak szinte mintha