Kagyló

Én, tenger a kagylóba zúgást adtam, a nyálkás hús kipusztulhat belőle, ki füléhez emeli, hallja abban zúgásomat… Kész, megmásíthatatlan. Történet volt, szép örömök szülője, világ kezdett teremtődni a habban: csillagok, nap, hold gyúltak a tetőre, lett aztán mindennek a temetője. Mert a kagyló készségesen kitárult, a működő világ hangját beitta: én, tenger érte zúgtam és miatta. Most már rám nincs szükség, mert megmaradt a hang, a zene, és hallhat a halandó: csak zúg a kagyló, zúg a, zúg a kagyló.