Elalvó

Hűl a kályha fémes kattogással, szelíd álmok készülnek szememre, tárgyaim hunyorgó pislogással   egymás után fekszenek le. A szekrény, az ajtó és a könyvek, falakon az órák és a képek tőlem illendően elköszönnek,   – régi, hűséges cselédek. Eloltom a villanyt: a sötétség áramolni kezd inogva, lassan, ablakomra föltűzdeli ékét   néhány csillag a magasban.