Űr utánam

Akkor tehát megfosztva végképp szobámtól szememtől virágaimtól fiókjaimtól írótollaimtól kedvem szerint választott rám parancsolt mozgásaimtól s kint a kertben fáimtól bokraimtól vagy messzebb a Széchenyi tértől a szelíden hajló Mecsektől satöbbitől satöbbitől s ami mindenek közt a legkegyetlenebb megfosztva önmagamtól is – (De ki lesz megfosztva mindezektől ha én már nem leszek? Szóval magam nélkül magam a mindenségben szétoszolva szabályosan de úgy hogy nem magam már) Jobb volna még előbb begyűjteni begyűjthetni régi természetes zsákmányaim mik valahol kísérnek s mindegyiket a saját eszközével a saját rendje szerint helyrerakni Hogy űr utánam ne maradjon űrt utánam senki se lásson legföljebb csak az az egyetlenegy aki amint beszélik hajszálaim számát is ismeri