Rövid lélekzetre

A határban Nagy játéktér a tág határ, de nincs játszó gyerek. – Mégis van: a szél a búzákon, lám, végighempereg.   Margarét Ni, milyen szép a margarét: mint egy apróka nap: közepe sárga, szirmai vakító sugarak   Március Mint piszkos vízbe mártott, s most lecsurgatni tartott újjak, olyanok még a vadgesztenye-levélkék.   Újhold Olyan a hold most, mint egy óriás levágott körme, s a csillagok, mint csodájára csődült temérdek törpe.   Kép szürkületkor Az ég olyan, mint rossz festő tájképén a tenger: olyan mereven-habos. És a város sok csúcsával, tornyával, mint egy szálkásan eltört faderék.   Az ágyam Együtt aludtam benne az apámmal, s ahogy megnőtt a karom és a lábam, egyre kíjebb szorítottam belőle, s most ő a sírban s én – magam az ágyban.