Miska bácsi

Bal arcára rásütött a nap és ragyogott az arca, ahogy ott ült a kocsi tetején; jobb arcát meg árnyék takarta. Befogva két bússzemű tehén ment komolyan előtte: hozzávetvén egy diadalkocsit olyan, mint aszuhoz a lőre. Szónokolt le róla az erő, s a nem ingó biztosság. Szemeim piszkos félénkségüket csapó tuss-vízében lemosták. Föltűrt-ingű karján az erek, mint telt kígyók feküdtek; munkától laktak jól ilyen nagyon: jó néhány éve csak azt ettek. Egyszer-egyszer hátra pislogott: unokája, a Böske ült ott. Intő nézéssel, hogy le ne essen a kocsihoz kötözte.