Nyugtalan napok

Titokkal telnek a napok; széltől búg az álló levegő; korán estül; köd van gyakorta. Hol az átlátszó nyári nap? Meghomályosult, mint az ablak reggelre a testek gőzétől. Hivatlan-kéretlen kezek nyúlnak az élet folyásába: fákat ráznak, madarat űznek. Majd fejünkre szakad az ég. Csak a hegyek fejei tartják pirulva az erőlködéstől. Kukac furkálja lelkemet, nincs egy pillanat nyugovásom: ősz lett, s belémbújt mint az ördög.