Száműzött mezők
| Megfértek szépen: ők s a házak. |
| De nincs a házaknak szíve: |
| kedvük támadt és arrább léptek; |
|
| Emlékeznek még éber ésszel, |
| mert érzik, hogy a föld más ízű |
|
| S mert nagy testükkel nem jöhetnek, |
| hogy feltűnést ne keltsenek, |
| illatlelküket küldik vissza, |
| hogy fürge szemmel lesse meg: |
| mi hír van, s mondja el majd. |
|
| – Szállnak a meztelen falaknál |
| kitett virág-kisasszonyok |
|
|
|