Egy gázolás helye

Lába és keze mint a szellő, s finom kis arca is. Haja hulláma ringó-lengő, mint víz fölött a levegő nagy-nyári napverőben. Az utca-kockák szürke képén (nem látja más, csak ő) piros-fekete könnyű gyékény: az utcakőre vér ömölt, ötéves gyermek vére. Jókedvet rontó éjszakákon, fényes napok során mintázódik egy halvány lábnyom a vér körül, s nem moccan el akármi is riasztja. Ő strázsál ott, a szellő-gyermek, rendíthetetlenül: szétzúzott tagjai hevertek a vér helyén nemrégiben, azok nyomát vigyázza.