Megbékülés

A napok össze-vissza ráztak, míg bennük voltam. Mint pénzező gyerek rázza markában a filléreket. Én a napokkal harcba szálltam, de póruljártam: jók voltak a falak és összetörtem rajtuk magamat. Kigyógyultam és bölcsebb lettem: nem bántom őket és ők sem engemet és életem most fölöttük lebeg. S mint hídról a habos folyóra, nézek le rájuk. Akárhogy zajlanak, életem örök-nyugalmú marad.