Ablakon keresztül
| Fényes-fehér a víz és tompa-vak |
| a föld, mert este van s magasan áll a hold. |
| A fák könnyű feje egészen meghajolt; |
| őket a szél üli, mint könnyű lovakat. |
|
| Valaki az ablak alatt megy el; |
| mezitláb van: dönög a sarka a kövön. |
| Meglát és fáradtan, szokásból beköszön; |
| már alig várja, hogy pihenője legyen. |
|
| Szemben a korcsma; ott még van világ. |
| Kocsija kint henyél annak, ki bent iszik. |
| S a két ló bús szeme révedten messzilát: |
|
| És hol egyik, hol másik megrázza nagy fejét: |
| ezzel csitítja meg álmosságát kicsit. |
|
|
|