Félés ismeretségtől
| Még csak a neved ismerem. Ibolyka a neved; |
| Ibolyka … Másképp köd vagy, puha testű: |
| hogy önző vágyaim szerint képzeljelek. |
|
| Úgy, mint a nyomtatott nagy „I”- t, gondolom alakod, |
| sugárnak, s mint a hajló „ly”- t a nyelven, |
| olyan lengőnek. És az „o”- t, |
| meg „a”- t, mint arcodat példázó alakot. |
|
| Egy a neved, s te száz lehetsz: urad vagyok ma még. |
| Te: holt tükör, ki mintázod a kedvem. |
| megvakít és a dús tükör lesz: szimpla kép. |
|
|
|