Sok költő…
Sok költő – rég-rég vátesz… próféta… jós… |
mostanában pocsolya-gödrökben hajóz |
mostanában nem jósol meg semmit nem révül el |
mostanában magaféltő s inkább magára ügyel |
|
Sok költő mostanában száraz tárgyilagos |
pénztárcája ha netán dagadt is érzelmi zsebje lapos |
forgatja fondorlattal a hatásos szavakat |
s a vers a végén műanyag-csemegés kirakat |
|
Sok költő mostanában nem költő – ügyes kisiparos |
eszközei boltban kaphatók de a költő válogatós |
amit szépen-rendben árul a kereskedő |
dühös eredetiség indulatával összezavarja ő |
|
Sok költő mostanában főként arra hajlamos |
hogy illetlenné tegye a hajdan ildomost |
sok költő mostanában grimaszokat vágni szeret |
s szereti grimaszosnak láttatni is az életet |
|
Sok költő mostanában szégyelli ha röpte magos |
és úgy igyekszik szülni hogy előtte nem is állapotos |
sok költő (költő?) mostanában párnáján éjjel noha sír |
nappal hidegen (ön-)gúnyolódik ha előtte a papír |
|
Sok költő mostanában fenemód öntudatos |
pedig a portékája ezer emberből jó ha egy számára kapós |
emiatt most is szokás az ósdi szokás: |
a költők közt irgalmatlanul tombol a marakodás |
|
Nincs vátesz vérével nem írja „Hazám” senki a porba most |
pedig a történelem folyosója manapság is elég huzatos |
ha megtartani akarunk és megtartatni – tán vissza kellene lépni valamit |
vátesz lenni érzelmes pózos patetikus legalább egy kicsit |
|
|
|