Sok költő…

Sok költő – rég-rég vátesz… próféta… jós… mostanában pocsolya-gödrökben hajóz mostanában nem jósol meg semmit nem révül el mostanában magaféltő s inkább magára ügyel Sok költő mostanában száraz tárgyilagos pénztárcája ha netán dagadt is érzelmi zsebje lapos forgatja fondorlattal a hatásos szavakat s a vers a végén műanyag-csemegés kirakat Sok költő mostanában nem költő – ügyes kisiparos eszközei boltban kaphatók de a költő válogatós amit szépen-rendben árul a kereskedő dühös eredetiség indulatával összezavarja ő Sok költő mostanában főként arra hajlamos hogy illetlenné tegye a hajdan ildomost sok költő mostanában grimaszokat vágni szeret s szereti grimaszosnak láttatni is az életet Sok költő mostanában szégyelli ha röpte magos és úgy igyekszik szülni hogy előtte nem is állapotos sok költő (költő?) mostanában párnáján éjjel noha sír nappal hidegen (ön-)gúnyolódik ha előtte a papír Sok költő mostanában fenemód öntudatos pedig a portékája ezer emberből jó ha egy számára kapós emiatt most is szokás az ósdi szokás: a költők közt irgalmatlanul tombol a marakodás Nincs vátesz vérével nem írja „Hazám” senki a porba most pedig a történelem folyosója manapság is elég huzatos ha megtartani akarunk és megtartatni – tán vissza kellene lépni valamit vátesz lenni érzelmes pózos patetikus legalább egy kicsit