A régi szenvedély
Időzavar? Ez még talán nem az |
Előttem a fél tél egész tavasz |
|
a nyár s az ősz aztán megint a tél |
Az ember (én) mindenfélét remél |
|
holott jól tudja mily esetleges |
ha eddig élt ha már majd-hetvenes |
|
olvassa hallja: a legtöbb halott |
nála fiatalabban távozott |
|
nem számíthat hát ő se… Mégis ő |
pimasz mértékkel méri az időt |
|
Költő? szelid megnyugvó? ó dehogy! |
Belül még mint a vulkán háborog |
|
öklét harapja hogy veszít veszít |
csinálná vissza hulló perceit |
|
hogy bírja őket újra-tölteni |
|
De élvezőt kíván az élvezet |
felelni-képest aki kérdezett |
|
Az ember – ha ép – kívánság-gubanc |
s ha nincs kívánság – nyögdelő kudarc |
|
Erőltetem – nem megy: színükhagyott |
hevek idéznek gyönge látszatot |
|
s a hiteles látszat ma már csak az |
csak az maradt az egyetlen vigasz |
|
s lehet tavasz nyár ősz és újra tél: |
lesz szenvedés a régi szenvedély |
|
|
|