A régi szenvedély

Időzavar? Ez még talán nem az Előttem a fél tél egész tavasz a nyár s az ősz aztán megint a tél Az ember (én) mindenfélét remél holott jól tudja mily esetleges ha eddig élt ha már majd-hetvenes olvassa hallja: a legtöbb halott nála fiatalabban távozott nem számíthat hát ő se… Mégis ő pimasz mértékkel méri az időt Költő? szelid megnyugvó? ó dehogy! Belül még mint a vulkán háborog öklét harapja hogy veszít veszít csinálná vissza hulló perceit Ürülnek a napok erőlteti hogy bírja őket újra-tölteni De élvezőt kíván az élvezet felelni-képest aki kérdezett Az ember – ha ép – kívánság-gubanc s ha nincs kívánság – nyögdelő kudarc Erőltetem – nem megy: színükhagyott hevek idéznek gyönge látszatot s a hiteles látszat ma már csak az csak az maradt az egyetlen vigasz s lehet tavasz nyár ősz és újra tél: lesz szenvedés a régi szenvedély