Valakit valamikor valahogyan
A legszebb hang is
| Mit tettem több, mint ötven éve? |
| Írtam ezt-azt… de csak kedvem szerint. |
| Nem hallgattam csábra, ijesztgetésre: |
| voltam tehát többször se bent, se kint. |
|
| Eztán még inkább ezt csinálom. |
| Most fontosabb a vers, mint bármikor. |
| Most fontosabb, mint életem, halálom, |
| s nem-írni többé – többé nem birok. |
|
| Pedig tudom már, hogy hiába: |
| a legszebb hang is nyávogás, hörej, |
| szorul siralmas perifériába |
| szemben az élet törvényeivel. |
|
|
Csak egy-egy szó
| Se rím, se ritmus, se külön nyelv, |
| se hang, se tűz, se szárnyalás: |
| csak egy-egy szó, amit különben |
| vagy úgy nem mondott még ki más. |
|
Mégis megszólalok
| Miről tudnék beszélni még? |
| lapulnak számban s nyelvemen? |
| Kitalálhatnám? – nem hiszem |
|
| s az egyetlen hő s indulat |
|
| ilyesféléket képzelek – – |
| Hanem más módon is lehet: |
| hogy össze nem jönnek soha |
|
| mint akibe villám csapott |
|
|
Rikító képsorok
| Lassan csak a szándék a szokás (az ösztön?) |
| Ne próbálkozzál: ajánlja az ész |
| még gyávábbá tenne egy-egy kudarc: |
| nem lenne már csupán a te ügyed |
| De talán tévedés is: valami más |
| te kis szolgája vagy csak |
| s rájött vagy rájön egyre jobban |
| kevesebb haszna van belőled: |
| kárpótol a rikító képsorokkal |
|
Bizonytalan
| Alaktalan de a fő baj nem ez |
| inkább hogy így is folyton változik |
| Mire nagynehezen kimondanám |
| már nem illik egyetlen szó se rá |
|
| Gyors az idő de dolgát megteszi |
| egyetlen napnyi hét mint rég az év |
| s ha fölkelek más a fülem szemem |
| egészen más mint tegnap este volt |
|
| A tükör csak halvány igazolás |
| legföljebb vérrokon néz vissza rám |
| S mint akit százszor tengelye körül |
| megforgattak bizonytalan vagyok |
|
| S alaktalant lát az alaktalan |
| a folyton változó meg változót |
| s a szókat megutálja csöndesen |
| mint amikkel már nem megy semmire |
|
|
A régi szenvedély
| Időzavar? Ez még talán nem az |
| Előttem a fél tél egész tavasz |
|
| a nyár s az ősz aztán megint a tél |
| Az ember (én) mindenfélét remél |
|
| holott jól tudja mily esetleges |
| ha eddig élt ha már majd-hetvenes |
|
| olvassa hallja: a legtöbb halott |
| nála fiatalabban távozott |
|
| nem számíthat hát ő se… Mégis ő |
| pimasz mértékkel méri az időt |
|
| Költő? szelid megnyugvó? ó dehogy! |
| Belül még mint a vulkán háborog |
|
| öklét harapja hogy veszít veszít |
| csinálná vissza hulló perceit |
|
| hogy bírja őket újra-tölteni |
|
| De élvezőt kíván az élvezet |
| felelni-képest aki kérdezett |
|
| Az ember – ha ép – kívánság-gubanc |
| s ha nincs kívánság – nyögdelő kudarc |
|
| Erőltetem – nem megy: színükhagyott |
| hevek idéznek gyönge látszatot |
|
| s a hiteles látszat ma már csak az |
| csak az maradt az egyetlen vigasz |
|
| s lehet tavasz nyár ősz és újra tél: |
| lesz szenvedés a régi szenvedély |
|
|
Tolmács
| Tolmács – nem nyelvről-nyelvre |
|
| még százszor és ezerszer rétegek |
| én meg csak a legfelszín felszínén |
|
| Majd jönnek rendhagyó napok |
| születik eddig még nem létező |
| elég lesz a láthatóról beszélnem |
|
|
Odajutottam
| Odajutottam hogy akár egyetlen szóba botlok |
| Nekimegyek szorítom elhanyatlok |
|
| Ó mennyi értelmet beszív beszívhat pár betű is |
| miközben történelme zajlik: |
| homályosat vakítót tárgyszerűt is |
|
| Se beszélni se írni – az lehetne legmerészebb |
| Legbölcsebben teszem ha fütyörészek |
|
| A szökdelő hangok sora sehogyse kényszeríthet |
| és semmilyen megfoghatóra |
| csak ringathat tompíthat élesíthet |
|
|
Szépség
| A kórus tagjai más-másneműek – |
|
| Ezer évig csiszolt kavics |
| pillanatig létező égi kép |
| magasztos eszmékért csatába szállók |
| önnön testükkel éhet oltók |
| és nem természetes csodák – – |
|
| és teljesség és meleg árad |
| hálával fulladásig megtelünk |
|
|
A szavak bolyhai
| Bújnék a szavak bolyhai közé: |
| ha hagyom őket tetszésük s kedvük szerint |
| (ó hagynám őket tetszésük s kedvük szerint!) |
|
| terelem kövült minták medribe |
|
| mintha felhők közé-között repülnék |
| fészek bolyha cicázna körbe |
|
|
Marad-e még valami
| (sokunkon már meglátszik is nyomuk) |
|
| a fej a nyak a szem az arc |
| s a szó igen a szó ez a legfontosabb |
| s nemcsak a mi hanem a hogyan is |
| lehet hogy egyenlő súllyal az is lehet |
| de így úgy mindig s csak ezért csak azért |
| Sokunk meg ugrik engedelmesen ahogy |
| az utasítás mondja |
De a gyakori |
| kar-láb-bicsaklás kancsalítgatás grimasz |
| hazug mi és hogyan természetellenes |
|
|
Valakit valamikor valahogyan
| Valakit valamikor valahogyan megérint |
| valakit valahogyan ha közelébe jut – |
|
képtelenül bonyolult kanyarok |
|
véletlen kombinációi révén bármikor |
| Emberi használatra kell alakítani |
|
amit elérhetsz és ami elérhet |
| S nemcsak az alap-dolgokat: az eget földet |
|
életet halált és egyéb hasonlót |
| hanem az árnyalatok árnyalatait az esetleges |
| mondjuk hogy egy nő kendőbe burkolózva áll az |
|
ablakban és vár miközben gyermekek |
|
hancúroznak az ablak alatt s a nő mögött |
|
megszólal a telefon de ő nem hallja s |
|
nem is veszi fel a kagylót |
| Vagy: egy kőfal oldalában szamócatő fészkel |
|
s még piros termést is kínál – |
| s lehetne még sorolni: egyedül az a fontos hogy |
|
halálodig ne hagyd abba ne fáradj bele |
| valaki valahogyan valamikor a közelébe jut |
| valakit valahogyan valamikor megérint |
| valaki valahogyan valamikor gazdagabb lesz |
|
Sok költő…
| Sok költő – rég-rég vátesz… próféta… jós… |
| mostanában pocsolya-gödrökben hajóz |
| mostanában nem jósol meg semmit nem révül el |
| mostanában magaféltő s inkább magára ügyel |
|
| Sok költő mostanában száraz tárgyilagos |
| pénztárcája ha netán dagadt is érzelmi zsebje lapos |
| forgatja fondorlattal a hatásos szavakat |
| s a vers a végén műanyag-csemegés kirakat |
|
| Sok költő mostanában nem költő – ügyes kisiparos |
| eszközei boltban kaphatók de a költő válogatós |
| amit szépen-rendben árul a kereskedő |
| dühös eredetiség indulatával összezavarja ő |
|
| Sok költő mostanában főként arra hajlamos |
| hogy illetlenné tegye a hajdan ildomost |
| sok költő mostanában grimaszokat vágni szeret |
| s szereti grimaszosnak láttatni is az életet |
|
| Sok költő mostanában szégyelli ha röpte magos |
| és úgy igyekszik szülni hogy előtte nem is állapotos |
| sok költő (költő?) mostanában párnáján éjjel noha sír |
| nappal hidegen (ön-)gúnyolódik ha előtte a papír |
|
| Sok költő mostanában fenemód öntudatos |
| pedig a portékája ezer emberből jó ha egy számára kapós |
| emiatt most is szokás az ósdi szokás: |
| a költők közt irgalmatlanul tombol a marakodás |
|
| Nincs vátesz vérével nem írja „Hazám” senki a porba most |
| pedig a történelem folyosója manapság is elég huzatos |
| ha megtartani akarunk és megtartatni – tán vissza kellene lépni valamit |
| vátesz lenni érzelmes pózos patetikus legalább egy kicsit |
|
|
Másfajta nóta
| Azokhoz képest mik közeljövőben |
| lesznek hozzám jövendők egyre inkább |
| kölykösnek érzem a szót a beszédet |
| s leírva is egyáltalán a nyelvi |
| kifejezés-formát akármilyen |
| A testben történőt csupán a test |
| képes hív módon pontosan közölni |
| különb-különb sajátlagos jelekkel: |
| görcsökkel kisebb-nagyobb rohamokkal |
| vérzéssel izzadással köhögéssel |
| nyögésekkel ordítással jajokkal |
| s mindennemű rokon nyilatkozással |
| esetleg könnyű alhas- vagy here- |
| bizsergéssel (vagy éppen semmivel) |
| méghozzá egy-az-egyben stilizálás |
| nélkül |
Hát folyton gyanakvóbb vagyok |
| s hitetlenebb a verssel szemben is |
| ha testi dolgokról próbálna szólni |
| mert úgyis csak pipiskedés lehet |
| a mély s igaz másfajta nóta mellett |
|
Ha más dallamra
| A lelkesen éneklő – akiből buzgón ömlik az ének – |
| nem nézi sem a helyet sem az időt ha kedve támad |
| lehet zsúfolt buszon csúcsforgalomban |
| munkakezdés előtt után reggel vagy este |
| lehet ágyában éjszaka esetleg egy presszóban dupla mellett |
| a nap bármely szakában hogyha rájön |
| a lelkesen éneklő énekelni kezd |
| persze úgy hogy nem hallja más csak ő maga |
| de aki ránéz s akinek van érzéke az ilyesmihez |
| tudja hogy valami fennkölt történik benne ünnepélyes |
| sőt ünnepi sőt ünnep (mondjuk: szerelem) |
| és ez az ünnep társas-ünnep-igényű azt kívánná |
| hogy ünnepeljen vele az egész világ |
| A lelkesen éneklő épp ezért ingerült |
| ingerült és elutasító ha nyűgös arcokat lát |
| ha más dallamra kornyikálnak fülébe s megzavarják |
|
Egy új versesfüzetre
| Nem a riadalom kérdezteti velem |
| az utolsó lapra íródik-e? |
|
| Mintha a temetőre hó esik – – |
|
|
Az én szavaim
| Várnak még engem alkalmas szavak |
| hagy így vagy úgy egymáshoz álljanak |
|
| legyen belőlük szervezett halom |
| könnyen bomló nehéz bonyodalom |
|
| Mert vallom: aki költő mindenik |
| számára s mindig elrendeltetik |
|
| valamiféle mondat- s szóanyag |
| mit ő tud illő rendbe rakni csak |
|
| a halálból életre kelteni |
|
| s elhozhatni a világba elébb- |
| nem-ismert érzések igézetét |
|
| S csak ő csak ő – Viszont ha bármi ok |
| igyekvésében gátnak állni fog |
|
| a védtelennek a szegénynek ez |
| pótolhatatlan vesztesége lesz |
|
| mint bimbajában megfagyott virág |
| csak félig-teljesült szerelmi vágy |
|
| a cél előtt leroskadt távfutó |
| főnév nélkül magányos névutó |
|
| aszályban felhőt szél ha elsodor |
| halott után gödörbe szórt csokor – – |
|
| és nem derül ki többé már soha |
| mi is vetélt el mily zengő csoda |
|
|
A költészetről
| Végül is minden vers minden szép szó amit |
| költők (nemcsak a hivatásosak mert több a költő) |
| tehát költők kimondtak az emberiség kezdete óta |
| pontosabban azóta hogy ezek a versek szép szavak |
| valamiképpen (kopva olykor) megmaradtak |
| végül is helytelenül ragadnak korhoz néphez |
| ehhez vagy ahhoz a névhez s hoznak különb-különb |
| dicsőséget ennek vagy annak s kényszerítik az utókort |
| emlékezetre tiszteletre adatokra évfordulókra |
| ahelyett hogy a készletet gyönyörűen összekevernénk |
| s csoportosítva valahogy (semmiképp kor nép név szerint) |
| kinyomtatnánk mindegyiket egy roppant antológiában |
| sok-sok kötetben s úgy hogy e kötetekhez aki akar |
| hozzáférhessen forgathassa őket kereshesse ki |
| a nagyon neki szólókat és a költőt |
| egyetlen (ezerarcú de bizonytalan) személynek |
| gondolva olvashassa a szép és tápláló szavakat |
| s köztük és közte ezután többé semmi se álljon |
|
|