Valakit valamikor valahogyan
A legszebb hang is
Mit tettem több, mint ötven éve? |
Írtam ezt-azt… de csak kedvem szerint. |
Nem hallgattam csábra, ijesztgetésre: |
voltam tehát többször se bent, se kint. |
|
Eztán még inkább ezt csinálom. |
Most fontosabb a vers, mint bármikor. |
Most fontosabb, mint életem, halálom, |
s nem-írni többé – többé nem birok. |
|
Pedig tudom már, hogy hiába: |
a legszebb hang is nyávogás, hörej, |
szorul siralmas perifériába |
szemben az élet törvényeivel. |
|
|
Csak egy-egy szó
Se rím, se ritmus, se külön nyelv, |
se hang, se tűz, se szárnyalás: |
csak egy-egy szó, amit különben |
vagy úgy nem mondott még ki más. |
|
Mégis megszólalok
Miről tudnék beszélni még? |
lapulnak számban s nyelvemen? |
Kitalálhatnám? – nem hiszem |
|
s az egyetlen hő s indulat |
|
ilyesféléket képzelek – – |
Hanem más módon is lehet: |
hogy össze nem jönnek soha |
|
mint akibe villám csapott |
|
|
Rikító képsorok
Lassan csak a szándék a szokás (az ösztön?) |
Ne próbálkozzál: ajánlja az ész |
még gyávábbá tenne egy-egy kudarc: |
nem lenne már csupán a te ügyed |
De talán tévedés is: valami más |
te kis szolgája vagy csak |
s rájött vagy rájön egyre jobban |
kevesebb haszna van belőled: |
kárpótol a rikító képsorokkal |
|
Bizonytalan
Alaktalan de a fő baj nem ez |
inkább hogy így is folyton változik |
Mire nagynehezen kimondanám |
már nem illik egyetlen szó se rá |
|
Gyors az idő de dolgát megteszi |
egyetlen napnyi hét mint rég az év |
s ha fölkelek más a fülem szemem |
egészen más mint tegnap este volt |
|
A tükör csak halvány igazolás |
legföljebb vérrokon néz vissza rám |
S mint akit százszor tengelye körül |
megforgattak bizonytalan vagyok |
|
S alaktalant lát az alaktalan |
a folyton változó meg változót |
s a szókat megutálja csöndesen |
mint amikkel már nem megy semmire |
|
|
A régi szenvedély
Időzavar? Ez még talán nem az |
Előttem a fél tél egész tavasz |
|
a nyár s az ősz aztán megint a tél |
Az ember (én) mindenfélét remél |
|
holott jól tudja mily esetleges |
ha eddig élt ha már majd-hetvenes |
|
olvassa hallja: a legtöbb halott |
nála fiatalabban távozott |
|
nem számíthat hát ő se… Mégis ő |
pimasz mértékkel méri az időt |
|
Költő? szelid megnyugvó? ó dehogy! |
Belül még mint a vulkán háborog |
|
öklét harapja hogy veszít veszít |
csinálná vissza hulló perceit |
|
hogy bírja őket újra-tölteni |
|
De élvezőt kíván az élvezet |
felelni-képest aki kérdezett |
|
Az ember – ha ép – kívánság-gubanc |
s ha nincs kívánság – nyögdelő kudarc |
|
Erőltetem – nem megy: színükhagyott |
hevek idéznek gyönge látszatot |
|
s a hiteles látszat ma már csak az |
csak az maradt az egyetlen vigasz |
|
s lehet tavasz nyár ősz és újra tél: |
lesz szenvedés a régi szenvedély |
|
|
Tolmács
Tolmács – nem nyelvről-nyelvre |
|
még százszor és ezerszer rétegek |
én meg csak a legfelszín felszínén |
|
Majd jönnek rendhagyó napok |
születik eddig még nem létező |
elég lesz a láthatóról beszélnem |
|
|
Odajutottam
Odajutottam hogy akár egyetlen szóba botlok |
Nekimegyek szorítom elhanyatlok |
|
Ó mennyi értelmet beszív beszívhat pár betű is |
miközben történelme zajlik: |
homályosat vakítót tárgyszerűt is |
|
Se beszélni se írni – az lehetne legmerészebb |
Legbölcsebben teszem ha fütyörészek |
|
A szökdelő hangok sora sehogyse kényszeríthet |
és semmilyen megfoghatóra |
csak ringathat tompíthat élesíthet |
|
|
Szépség
A kórus tagjai más-másneműek – |
|
Ezer évig csiszolt kavics |
pillanatig létező égi kép |
magasztos eszmékért csatába szállók |
önnön testükkel éhet oltók |
és nem természetes csodák – – |
|
és teljesség és meleg árad |
hálával fulladásig megtelünk |
|
|
A szavak bolyhai
Bújnék a szavak bolyhai közé: |
ha hagyom őket tetszésük s kedvük szerint |
(ó hagynám őket tetszésük s kedvük szerint!) |
|
terelem kövült minták medribe |
|
mintha felhők közé-között repülnék |
fészek bolyha cicázna körbe |
|
|
Marad-e még valami
(sokunkon már meglátszik is nyomuk) |
|
a fej a nyak a szem az arc |
s a szó igen a szó ez a legfontosabb |
s nemcsak a mi hanem a hogyan is |
lehet hogy egyenlő súllyal az is lehet |
de így úgy mindig s csak ezért csak azért |
Sokunk meg ugrik engedelmesen ahogy |
az utasítás mondja |
De a gyakori |
kar-láb-bicsaklás kancsalítgatás grimasz |
hazug mi és hogyan természetellenes |
|
|
Valakit valamikor valahogyan
Valakit valamikor valahogyan megérint |
valakit valahogyan ha közelébe jut – |
|
képtelenül bonyolult kanyarok |
|
véletlen kombinációi révén bármikor |
Emberi használatra kell alakítani |
|
amit elérhetsz és ami elérhet |
S nemcsak az alap-dolgokat: az eget földet |
|
életet halált és egyéb hasonlót |
hanem az árnyalatok árnyalatait az esetleges |
mondjuk hogy egy nő kendőbe burkolózva áll az |
|
ablakban és vár miközben gyermekek |
|
hancúroznak az ablak alatt s a nő mögött |
|
megszólal a telefon de ő nem hallja s |
|
nem is veszi fel a kagylót |
Vagy: egy kőfal oldalában szamócatő fészkel |
|
s még piros termést is kínál – |
s lehetne még sorolni: egyedül az a fontos hogy |
|
halálodig ne hagyd abba ne fáradj bele |
valaki valahogyan valamikor a közelébe jut |
valakit valahogyan valamikor megérint |
valaki valahogyan valamikor gazdagabb lesz |
|
Sok költő…
Sok költő – rég-rég vátesz… próféta… jós… |
mostanában pocsolya-gödrökben hajóz |
mostanában nem jósol meg semmit nem révül el |
mostanában magaféltő s inkább magára ügyel |
|
Sok költő mostanában száraz tárgyilagos |
pénztárcája ha netán dagadt is érzelmi zsebje lapos |
forgatja fondorlattal a hatásos szavakat |
s a vers a végén műanyag-csemegés kirakat |
|
Sok költő mostanában nem költő – ügyes kisiparos |
eszközei boltban kaphatók de a költő válogatós |
amit szépen-rendben árul a kereskedő |
dühös eredetiség indulatával összezavarja ő |
|
Sok költő mostanában főként arra hajlamos |
hogy illetlenné tegye a hajdan ildomost |
sok költő mostanában grimaszokat vágni szeret |
s szereti grimaszosnak láttatni is az életet |
|
Sok költő mostanában szégyelli ha röpte magos |
és úgy igyekszik szülni hogy előtte nem is állapotos |
sok költő (költő?) mostanában párnáján éjjel noha sír |
nappal hidegen (ön-)gúnyolódik ha előtte a papír |
|
Sok költő mostanában fenemód öntudatos |
pedig a portékája ezer emberből jó ha egy számára kapós |
emiatt most is szokás az ósdi szokás: |
a költők közt irgalmatlanul tombol a marakodás |
|
Nincs vátesz vérével nem írja „Hazám” senki a porba most |
pedig a történelem folyosója manapság is elég huzatos |
ha megtartani akarunk és megtartatni – tán vissza kellene lépni valamit |
vátesz lenni érzelmes pózos patetikus legalább egy kicsit |
|
|
Másfajta nóta
Azokhoz képest mik közeljövőben |
lesznek hozzám jövendők egyre inkább |
kölykösnek érzem a szót a beszédet |
s leírva is egyáltalán a nyelvi |
kifejezés-formát akármilyen |
A testben történőt csupán a test |
képes hív módon pontosan közölni |
különb-különb sajátlagos jelekkel: |
görcsökkel kisebb-nagyobb rohamokkal |
vérzéssel izzadással köhögéssel |
nyögésekkel ordítással jajokkal |
s mindennemű rokon nyilatkozással |
esetleg könnyű alhas- vagy here- |
bizsergéssel (vagy éppen semmivel) |
méghozzá egy-az-egyben stilizálás |
nélkül |
Hát folyton gyanakvóbb vagyok |
s hitetlenebb a verssel szemben is |
ha testi dolgokról próbálna szólni |
mert úgyis csak pipiskedés lehet |
a mély s igaz másfajta nóta mellett |
|
Ha más dallamra
A lelkesen éneklő – akiből buzgón ömlik az ének – |
nem nézi sem a helyet sem az időt ha kedve támad |
lehet zsúfolt buszon csúcsforgalomban |
munkakezdés előtt után reggel vagy este |
lehet ágyában éjszaka esetleg egy presszóban dupla mellett |
a nap bármely szakában hogyha rájön |
a lelkesen éneklő énekelni kezd |
persze úgy hogy nem hallja más csak ő maga |
de aki ránéz s akinek van érzéke az ilyesmihez |
tudja hogy valami fennkölt történik benne ünnepélyes |
sőt ünnepi sőt ünnep (mondjuk: szerelem) |
és ez az ünnep társas-ünnep-igényű azt kívánná |
hogy ünnepeljen vele az egész világ |
A lelkesen éneklő épp ezért ingerült |
ingerült és elutasító ha nyűgös arcokat lát |
ha más dallamra kornyikálnak fülébe s megzavarják |
|
Egy új versesfüzetre
Nem a riadalom kérdezteti velem |
az utolsó lapra íródik-e? |
|
Mintha a temetőre hó esik – – |
|
|
Az én szavaim
Várnak még engem alkalmas szavak |
hagy így vagy úgy egymáshoz álljanak |
|
legyen belőlük szervezett halom |
könnyen bomló nehéz bonyodalom |
|
Mert vallom: aki költő mindenik |
számára s mindig elrendeltetik |
|
valamiféle mondat- s szóanyag |
mit ő tud illő rendbe rakni csak |
|
a halálból életre kelteni |
|
s elhozhatni a világba elébb- |
nem-ismert érzések igézetét |
|
S csak ő csak ő – Viszont ha bármi ok |
igyekvésében gátnak állni fog |
|
a védtelennek a szegénynek ez |
pótolhatatlan vesztesége lesz |
|
mint bimbajában megfagyott virág |
csak félig-teljesült szerelmi vágy |
|
a cél előtt leroskadt távfutó |
főnév nélkül magányos névutó |
|
aszályban felhőt szél ha elsodor |
halott után gödörbe szórt csokor – – |
|
és nem derül ki többé már soha |
mi is vetélt el mily zengő csoda |
|
|
A költészetről
Végül is minden vers minden szép szó amit |
költők (nemcsak a hivatásosak mert több a költő) |
tehát költők kimondtak az emberiség kezdete óta |
pontosabban azóta hogy ezek a versek szép szavak |
valamiképpen (kopva olykor) megmaradtak |
végül is helytelenül ragadnak korhoz néphez |
ehhez vagy ahhoz a névhez s hoznak különb-különb |
dicsőséget ennek vagy annak s kényszerítik az utókort |
emlékezetre tiszteletre adatokra évfordulókra |
ahelyett hogy a készletet gyönyörűen összekevernénk |
s csoportosítva valahogy (semmiképp kor nép név szerint) |
kinyomtatnánk mindegyiket egy roppant antológiában |
sok-sok kötetben s úgy hogy e kötetekhez aki akar |
hozzáférhessen forgathassa őket kereshesse ki |
a nagyon neki szólókat és a költőt |
egyetlen (ezerarcú de bizonytalan) személynek |
gondolva olvashassa a szép és tápláló szavakat |
s köztük és közte ezután többé semmi se álljon |
|
|