Ez a kevés idő

Így ahogy egybeáll ez a kevés idő teljessé lesz a kép habár nagy-nagy üres foltok talányai izgatják (bénítják) szemem És végig körben fekete keret és minden fekete keretben Szelíd meleg szomorú hang csapong: benne sors keserűség árvaság félénk öröme a találkozásnak tétova-lágy bimbó-mosoly És végig vastag fekete keret Szép volt… Szép? Hogy mi nem is tudom. Talán a hiányok ravasz egymást-pótló helyezkedései hogy végül is mintha hiánytalan talán az önfeledt önfeledkezés lengő percei hogy az idő akaratom szerint s én akaratom szerint az időben Szép volt… hanem most ki kéne söpörni tisztára emlékőrző sejtjeim ne maradjon jelzés se róla bennük vagy legföljebb a fekete keret a vastag fekete keret ami a többi feketéhez áll a többi gyászhoz súlyosbítja őket de mindegy hogy testvér apa anya kedves rokon barát nyomait őrzik tompán megfoghatatlanul sajognak szépek voltak megfoghatatlanul valaha ők is – –