Ez a kevés idő
Így ahogy egybeáll ez a kevés idő |
teljessé lesz a kép habár |
nagy-nagy üres foltok talányai |
izgatják (bénítják) szemem |
|
És végig körben fekete keret |
és minden fekete keretben |
|
Szelíd meleg szomorú hang csapong: |
benne sors keserűség árvaság |
félénk öröme a találkozásnak |
|
És végig vastag fekete keret |
|
Szép volt… Szép? Hogy mi nem is tudom. |
egymást-pótló helyezkedései |
hogy végül is mintha hiánytalan |
önfeledkezés lengő percei |
hogy az idő akaratom szerint |
s én akaratom szerint az időben |
|
Szép volt… hanem most ki kéne söpörni |
tisztára emlékőrző sejtjeim |
ne maradjon jelzés se róla bennük |
|
vagy legföljebb a fekete keret |
ami a többi feketéhez áll |
a többi gyászhoz súlyosbítja őket |
de mindegy hogy testvér apa anya |
kedves rokon barát nyomait őrzik |
tompán megfoghatatlanul sajognak |
szépek voltak megfoghatatlanul |
|
|
|