Mesebeli
Komolytalan s erőltetett, |
s inkább hiúság, mint igény |
s rögtönzött cirkusz-ötletek |
s „holtomig” festett egén. – |
|
Egyetlen porcikája sincs, |
mit nem hazudtam volna át, |
s most szókban élő kincseit |
úgy hordja, mint egy díszruhát. |
|
bolond szegénykén fesztelen |
és fölkiált: „Ni, meztelen!” |
|
S akkor talpáig összedűl, |
és arra is majd fény derül, |
hogy rossz bűntársa voltam én. |
|
|
|