Ront egyirányú szenvedéssel

Úgy soha, mintha soha senkim. – Ha elzüllik, bennem teszi. Már azt is bennem; nem mehet ki: a levegőt nálam veszi. Én fölkészültem bármi rosszra, a szégyen szégyenére is, vállalom, bár megsokszorozza veszélyeim szeszélye is. Egyszer – gondoltam – életének része lett bolygó életem, de kölcsönös adás-vevéssel. Ma sorsom rossz véletlenének tapasztalom: reménytelen, s ront egyirányú szenvedéssel.