Félek

A legrosszabb volt hogy magamhoz én nem (Ha már magunkhoz sem ez már a végső) Ádáz szomszédokként éltünk magammal kiknek keserves levegő a másik Tudják meg elfáradtam károsultam hogy milyen súlyosan később derül ki A távozó elvitte… Mit? Ha kérdik talán nem is tudom megmondani Egy biztos elvitte a jóviszonyt én és magam között és űrt hagyott s azt tette még hogy lekaparta házi térképemről szokott jelzéseim melyekkel mérni tudtam helyzetem az emberek s körülmények között Sokáig (még ma is kicsit) vesződtem így aztán lement a nap s fölkelt a nap a rossz szomszédok elkezdtek beszélni térképemen jelzések újra lettek De félek féltem visszaépült rendemet és minden kissé kedvesebb szó már gyanús hogy újra kezdődhet valami aminek valamikor megint ijesztő vége lesz