Félek
A legrosszabb volt hogy magamhoz én nem |
(Ha már magunkhoz sem ez már a végső) |
|
Ádáz szomszédokként éltünk magammal |
kiknek keserves levegő a másik |
|
Tudják meg elfáradtam károsultam |
hogy milyen súlyosan később derül ki |
|
A távozó elvitte… Mit? Ha kérdik |
talán nem is tudom megmondani |
|
Egy biztos elvitte a jóviszonyt |
én és magam között és űrt hagyott |
|
s azt tette még hogy lekaparta házi |
térképemről szokott jelzéseim |
|
melyekkel mérni tudtam helyzetem |
az emberek s körülmények között |
|
Sokáig (még ma is kicsit) vesződtem így |
aztán lement a nap s fölkelt a nap |
|
a rossz szomszédok elkezdtek beszélni |
térképemen jelzések újra lettek |
|
De félek féltem visszaépült rendemet |
és minden kissé kedvesebb szó már gyanús |
|
hogy újra kezdődhet valami aminek |
valamikor megint ijesztő vége lesz |
|
|
|