Szokvány eset

hagytam magam hagytam becsa… fejem magam dugtam hurokba mért jajgatok hát most ha a…? ne hozzatok ravatalomra a képletesre persze még s ha képletest is ássatok sírt lökjetek nincs más menedék s leckéül erről adjatok hírt nagy szavakat csak ó nehogy szokvány eset de mégis egyre a végén bűzhödő torok s nyomulnak egyre mintha hegyre köröttem jégből kínai nagyfal ezentúl kifelé se borogatás a hajdani (friss még) lázas hideglelésre s a magyarázat: változunk biz változunk és kész csak ennyi ennek meg annak áldozunk mivégre úgy a szívre venni? mivégre ó mivé… mivé…? osztani kell folyton magunkat a császáré az Istené – nekünk csak morzsáink maradnak