Keserű
Szép állatok furfangja őrzi, |
ám csak gyalog s épp hogy nem éhen. |
Hogy van még följebb is világ, |
s fénylőbb, dúsabb, mint amit ismer, |
csak sejti, de „Nulla cupido…” |
Ilyenformán bőszen csinálja |
s mint szertartást a félig állat- |
vonal szokásos ténykedését, |
mit, lám, a test s a test javára |
kiépült ösztönök sugallnak. |
Ezt nézni jó és nézni undor: |
hisz bent a test műszer-csodái |
irányítják s termik varázsát, |
(bár megható, mily egyszerűen). |
És ezt irigylem… |
Ám ki láncon |
mozoghat csak, s más dönt helyette, |
fogalma sem lehet… |
S ez inkább |
undor. – Ha állat, mért nem állat? |
Jobban vigyáztam volna tőle: |
nem engedem közel magamhoz, |
nem károsított volna így meg. |
|
|