Szigor

Hogy hagyta elveszítenem (mikor már úgy sincs sok nagyon) több nappalom meg éjjelem hogy hagyta számításaim csúnyán megzavarodniuk hogy hagyta hogy érdes magam megölje kedves magamat hogy hagyta bennem őt magát magamból fölépítenem s holott lehetett volna kész hagyta hogy kínlódjam vele lennie társam valahogy a képzeletben legalább ha nem akarja akkor is mivel jólvégzett dolgaim közé kell elhelyeznem őt létem igényei szerint hogy most valahol van de hogy helye útjai nélkülem hogy seregestül hullt ki szép dolgaimból az értelem s dobálhatom szemétbe mind üres dobozzá váltakat hogy naptáramból a piros betűket hagyta tűnniük s hogy benne az évszámokat nagyobbra hagyta nőniük s romlottabbá tett mint vagyok én azt meg nem bocsáthatom