Élt bennem él is
Halt volna meg vagy tűnt el volna végképp |
Most levelet írt idézte a múltat |
|
Élt bennem él is mint egy régi szép kép |
vonásai bár nyilván meglazultak |
|
S ha még az Isten megver azzal is hogy |
találkozom vele valami módon: |
|
borotva éle metszi szét a titkot |
és nyersen s óhatatlan megcsalódom – |
|
Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat |
aki egyszer az idő martaléka |
|
Kerülni kell ha ismét ránktapadhat |
közös múltunk akármi morzsaléka |
|
mert veszteség lesz veszteség belőle |
kis vagy nagy seb de seb minden bizonnyal |
|
űr mérhetetlen tudható előre |
telisteli sokoldalú iszonnyal |
|
De futva tőle nem hagy el meleg fény |
hozzánk nő és kísér híven halálig |
|
s láthatatlanul de mint védő ereklyénk |
énünkké lesz míg énjéből kiválik |
|
|
|