Élt bennem él is

Halt volna meg vagy tűnt el volna végképp Most levelet írt idézte a múltat Élt bennem él is mint egy régi szép kép vonásai bár nyilván meglazultak S ha még az Isten megver azzal is hogy találkozom vele valami módon: borotva éle metszi szét a titkot és nyersen s óhatatlan megcsalódom – Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat aki egyszer az idő martaléka Kerülni kell ha ismét ránktapadhat közös múltunk akármi morzsaléka mert veszteség lesz veszteség belőle kis vagy nagy seb de seb minden bizonnyal űr mérhetetlen tudható előre telisteli sokoldalú iszonnyal De futva tőle nem hagy el meleg fény hozzánk nő és kísér híven halálig s láthatatlanul de mint védő ereklyénk énünkké lesz míg énjéből kiválik