Az ötvenéves Bertók Lászlónak
Bizony, kartárs, ahogy tanácsos |
időnként az agyonkuszált napokban, |
már azt se tudja, hogy hol a feje, |
melyik a jobb lába, melyik a bal, |
tehát: ahogy időnként általában |
helyes megállni egy kevés időre, |
s összegezni, szemlézni, helyre rakni, |
s tervezni a legközelebbi |
megállóig (addig feltétlenül), |
hogy enélkül az élet csak gubanc lesz, |
amint például a csővezetékek |
dolga a mi (már nem is annyira) |
szokás szerint a főszezonban |
ásnak ki, sáncolnak körül, cserélnek |
úgyhogy a szakmánk dolgozóinak, |
kedvünk lenne idegenforgalom
|
helyett idegenbukdácsolásnak nevezni |
azt, ami zajlik itt ilyenkor, |
(talán ez is a cél, a régi forma |
unalmas lett, ezzel viszont |
ki lehet tűnni: – roppant egyedi), |
tehát, ismétlem: jó megállni olykor, |
nekünk most mindenképp, e nagy cölöpnél, |
amelyre egy szép 50-es van írva, |
megértük mind a ketten – hála Isten, |
önt, – emlékszik? – ezerkilencszáznyolcvan |
szeptember ötödikén, pont a déli |
harangszókor nem ütötte el a |
zebrán az a bunkó taxis legény, |
a különféle taxik s taxisok, |
megértük, álljunk meg kicsit, |
szemlézzünk, összegezzünk! – ám ezúttal |
hozzunk virágot is, tegyünk |
ünneplő eszközt is kezünk ügyébe: |
ételt, italt – ilyesmiket, |
s én, mint afféle szakmabéli, |
éppen mert szakmabéli véleménye, |
csak meggyőzőbb, mint egy laikusé, |
|
ön (hogy dedukciós módszerrel éljek, |
és a konklúziót tegyem előre), |
már régesrég tapasztaltam, hogy járatos |
egy s másban, amiben csak kevesen, |
hogy olyasmiket tud, miket csak kevesen, |
hogy gyakran tesz kitérőket, kalauzol |
addig még ismeretlen tájakon, |
hogy az a város, ahol működik, |
örülhet, mert jóhírét önnek is köszönheti, |
esetleg úgy látszhat, hogy ködösítek, |
s gondolhatják: „Ahá, a két haruspex!”, |
dehát mi, hogyha összebotlunk, |
nem pislogunk hamis mosollyal egymásra, |
számunkra az idegenvezetés, |
az is komoly, ha megkérdem: vajon |
ünnepnapjára mit kívánjak? |
nyilván szakmába vágó valamit |
|
végezze az idegenvezetést, |
mutasson meg sok mindent városunkból, |
de a városon túliból ugyancsak, |
és ne az idegeneknek csupán, |
hanem az itt lakóknak is, |
és ne csak, ami kívül van, csak azt, |
hanem, ami bennük rejtőzik, azt is |
|
a következő újabb ötven évben. |
|
|